Amikor majdnem felgyújtottuk a tanyát
Figyelj csak, most jut eszembe az a sztori, amikor a főnököm két hónapja bejelentette, hogy idén aztán tényleg lesz csapatépítő. Tudod, hogy van ez, minden évben megígérik, aztán vagy nincs rá pénz, vagy nincs rá idő, vagy valaki mindig beteg lesz pont akkor. De most komolyan gondolta, még költségvetést is kapott rá. Szóval összeültünk a konyhában ebédidőben, mert ott van a kávégép, és elkezdtük megbeszélni, hogy hova menjünk csapatépítésre. Na, itt kezdődött a cirkusz. A Zsuzsi rögtön közölte, hogy ő aztán semmilyen fizikai aktivitásban nem vesz részt, mert múltkor a bowlingtól két hétig fájt a válla. A Gábor meg hogy jó, akkor üljünk be valahova inni, mire a Zsuzsi, hogy azt meg otthon is tud, nem kell érte elutazni. Mondom, emberek, találjunk már ki valamit, ami mindenkinek jó. A Tomi feldobta, hogy mi lenne, ha elmennénk valami szabadulószobába, de a Margit közbevágott, hogy ő klausztrofóbiás, szóval kizárt. Akkor a Robi jött azzal, hogy főzzünk együtt valahol, valami csapatfőzős dolog, tudod, ahol versenyeznek a csapatok. Erre mindenki felnyögött, hogy egész nap a konyhában robotolnak otthon, most még a szabadidejükben is főzzenek?
