Figyelj csak, most jut eszembe az a sztori, amikor a főnököm két hónapja bejelentette, hogy idén aztán tényleg lesz csapatépítő. Tudod, hogy van ez, minden évben megígérik, aztán vagy nincs rá pénz, vagy nincs rá idő, vagy valaki mindig beteg lesz pont akkor. De most komolyan gondolta, még költségvetést is kapott rá. Szóval összeültünk a konyhában ebédidőben, mert ott van a kávégép, és elkezdtük megbeszélni, hogy hova menjünk csapatépítésre. Na, itt kezdődött a cirkusz. A Zsuzsi rögtön közölte, hogy ő aztán semmilyen fizikai aktivitásban nem vesz részt, mert múltkor a bowlingtól két hétig fájt a válla. A Gábor meg hogy jó, akkor üljünk be valahova inni, mire a Zsuzsi, hogy azt meg otthon is tud, nem kell érte elutazni. Mondom, emberek, találjunk már ki valamit, ami mindenkinek jó. A Tomi feldobta, hogy mi lenne, ha elmennénk valami szabadulószobába, de a Margit közbevágott, hogy ő klausztrofóbiás, szóval kizárt. Akkor a Robi jött azzal, hogy főzzünk együtt valahol, valami csapatfőzős dolog, tudod, ahol versenyeznek a csapatok. Erre mindenki felnyögött, hogy egész nap a konyhában robotolnak otthon, most még a szabadidejükben is főzzenek?

Végül valaki, már nem is emlékszem ki, de szerintem a könyvelésről az a magas srác, feldobta, hogy mi lenne, ha kibérelnénk egy tanyát. Van kint minden, lehet grillezni, van medence, lehet focizni, de aki csak pihenni akar, az is megteheti. Először mindenki szkeptikus volt, de aztán elkezdtük kibontani az ötletet. A Zsuzsi örült, hogy nem kell túrázni, a Gábor örült, hogy lehet inni, a sportosak örültek a focinak, szóval mindenki talált benne valamit. Azt mondta a főnök, hogy pénteken délután lelépünk, ott alszunk, szombaton egész nap program, vasárnap délelőtt még egy közös reggeli, aztán mindenki haza. Papíron tökéletesnek hangzott. Ja, és még azt is kitaláltuk, hogy lesz egy nagy közös bográcsozás, ahol mindenki besegít valamibe, de nem kötelező jelleggel. Aki akar, hámoz krumplit, aki akar, aprít hagymát, aki nem akar, az issza a sört és okoskodik. Mindenki bólogatott, hogy ez így jó lesz, még a Margit is, aki általában mindenbe beleköt.

Eljött a nagy nap, mindenki bepakolt a kocsikba, volt, aki már útközben elkezdett bulizni, a Tomi például már a parkolóban kinyitott egy doboz sört. Mondom neki, Tomi, még el se indultunk, de ő csak vigyorgott, hogy csapatépül. Amikor megérkeztünk, mindenki el volt ájulva, hogy milyen szép a hely. Nagy tanya, körülötte semmi, csak mezők meg egy kis erdő, bent meg minden, ami kell. A tulajdonos, egy öreg bácsi, körbevezetett minket, elmagyarázta, hol mi van, aztán otthagyott minket. Az első este még viszonylag nyugodtan telt, mindenki elfoglalta a szobáját, volt egy kis vita, hogy ki kivel alszik egy szobában, de aztán megoldódott. Este grillezés volt, a Gábor önjelölt grillmesterként dirigált mindenkit, hogy a kolbászt nem úgy kell forgatni, meg a húst előbb kell tenni, mint a zöldséget. Közben a lányok bort kortyolgattak a teraszon, a fiatalok pedig beindították a bluetooth hangszórót. Hajnali kettőkor még javában ment a buli, a Robi gitározott, mindenki énekelt, na jó, üvöltött, de legalább jó volt a hangulat.

Másnap reggel persze mindenki másnaposan ébredt, kivéve a Marit a HR-ről, aki már hétkor kint tornázott a kertben. A reggeli után jött a nap fénypontja, a közös főzés. A főnök kitalálta, hogy csapatokra oszlunk és mindenki főz valamit bográcsban, aztán zsűrizünk. Na, itt kezdődött a baj. A mi csapatunk paprikás krumplit akart, a másik csapat gulyást, a harmadik meg valami fúziós ételt, amit a Zsuzsi látott a YouTube-on. A tűzrakásnál már majdnem összeverekedett a Gábor meg a Tomi, hogy melyik fa ég jobban. Aztán amikor végre meggyújtottuk, olyan füst lett, hogy mindenki köhögött. A Robi túl sok paprikát tett a gulyásba, mi meg elfeledkeztünk a krumpliról és leégett az alja. A harmadik csapat meg valami olyat főzött, amit senki nem mert megkóstolni. De tudod mi? Mindenki röhögött. Még akkor is, amikor a Margit véletlenül belelépett a bográcsba és kiborította az egészet. Vagy amikor a Tomi majdnem felgyújtotta a tanya nádfedelét, mert azt hitte, jó ötlet szalonnát sütni lánggal. A tulajdonos épp akkor jött vissza, látta volna az arcát! De végül minden jól alakult, rendeltünk pizzát, mindenki lakott jól, és még az öreg is velünk nevetett, amikor elmesélték neki a bográcsos kalandokat. Vasárnap reggel mindenki kicsit fáradtan, de mosolyogva pakolt össze. Még a Zsuzsi is azt mondta, hogy jövőre megint jöjjünk ide. Azóta is emlegetjük a munkahelyen, hogy na, az volt a csapatépítő! Amikor majdnem felgyújtottuk a tanyát, de legalább jót röhögtünk. És tudod mi? Azóta tényleg jobban összetart a csapat. Nem azért, mert megtanultunk együtt főzni vagy focizni, hanem mert láttuk egymást embernek is, nem csak kollégának. Na, iszol még egyet?

TÉR Központ