Simon Gergő már épp a kávéját kortyolgatta, amikor hétfő reggel különös hang ütötte meg a fülét a bejárati ajtó felől. Felesége, Kinga szokatlanul hosszan próbálkozott a kulccsal, mire végül csalódottan megszólalt: „Ez beszorult!” A tizenöt éves Bence azonnal felkapta a fejét a telefonjából, titkon remélve, hogy ez a váratlan fejlemény esetleg megmenti a töri dolgozattól. A tízéves Emese még mit sem sejtett a közelgő káoszról, nyugodtan fonta be a haját a tükör előtt. Kinga már írta is be a telefonjába: „zárcsere Budapest„, miközben Gergő próbálkozott a zárral, hátha férfikézzel több szerencséje lesz.

A zárszerelő, egy tapasztalt mester, szerencsére épp a közelben végzett egy másik munkával. Míg vártak rá, a család tagjai mind másképp reagáltak a helyzetre: Kinga sorozatban hívta az ügyfeleit, hogy átszervezze a délelőtti időpontjait a fodrászatban, Gergő e-maileket küldözgetett a kollégáinak, Bence a kanapén heverészve sorozatot nézett, Emese pedig izgatottan jegyzetelt a füzetébe – „Ez lesz életem legjobb fogalmazása!” Amikor megérkezett a szerelő, olyan kedvesen és profin kezelte a helyzetet, hogy még a stresszes szülők is megnyugodtak kicsit.

A megoldás végül gyorsabban született meg, mint várták – az új zár alig egy óra alatt a helyére került. A család tagjai szinte kilőtték magukat az ajtón: Kinga és Gergő a autóikhoz rohantak, a gyerekek pedig az iskolabusz után sprinteltek. Este, amikor újra összegyűltek, már nevetve emlegették a reggeli kalandot, főleg amikor Emese felolvasta a „Amikor a zár átvette az irányítást” című fogalmazását, amit aznap írt az iskolában. Gergő pedig ünnepélyesen kitűzte a zárszerelő névjegyét a hűtőre, mondván: „Reméljük, nem lesz rá szükség, de legalább tudjuk, kit hívjunk, ha a zár újra úgy dönt, hogy átírja a napunkat.”